A soproni Várkerület szépsége, hogy csaknem fél kilométeres hossza folyamatosan változó metszeteket, folyamatosan változó térbeli viszonyokat teremt, mindezt a Várkörút részeként annak lendületével, nagyvonalúságával. Ez a kettősség, tehát a hosszirányú lendület és a keresztirányú változatosság kettőssége a legnagyobb érték, amelyet pályaművünkkel kiemelni, kihangsúlyozni szerettünk volna. Nagyvonalú és egységes térszerkezetben gondolkodtunk, nagyvonalúság alatt az áttekinthetőséget és az egységes szerkezeti felfogást értve. A Várkerület bármely pontján állva tudjuk, érezzük, hogy e terület részén vagyunk. Olyan térszerkezeti hálót alakítottunk ki, amely leginkább a kotta vonalaihoz hasonlóan rendezi a téri elemeket (zöldfelületeket, burkolati osztásokat, térbútorokat, stb.). Ahogy a kotta vonalaiba bekerülő hangjegyek, itt ezek az elemek szólaltatják meg a koncepciót, teszik egységessé, mégis minden pontos egyedivé azt. Rendszerünk éppúgy funkcionális, kifejti az említett kettősségben lévő lehetőségeket, ugyanakkor emblematikus, identitást adni tudó egésszé állhat össze.

A megnyert pályázat után több lépcsőben készítettük el a várkerületi revitalizáció tanulmánytervét, majd építési engedélyezési tervét, amelyeket sorozatos egyeztéseken, lakossági fórumokon mutattunk be. Az így formálódó koncepció racionalizálódott ugyan, mégis a kiviteli tervig megőrizte a pályázati terv alapvetéseit, alapvető koncepcióját. Gondos, mérnöki jellegű, egyfajta „deffenzív” tervezői hozzáállás biztosíthatja a komplex városi szövetbe való illeszkedést és a hosszútávú működést.

Letölthető sajtóanyag

Winkler Barnabás: Térnyerés. Várkerület megújítása, Sopron, Régi-új Magyar Építőművészet 2016/03

Kuslits Tibor: A soproni Várkerület rekonstrukciója, Építészfórum 2016/08

Bardóczi Sándor: Az ékszerváros foglalata, 4D 2016/41