A soproni papréti zsinagóga nem csupán különleges térkincs (műemlék), amely jobb sorsra érdemes. Építészettörténeti emlék és 1524 áldozat emlékezete. Koncepciónk kettős: az épület egykori funkciójához méltó megújítása, másrészt az elpusztított közösségre való emlékezés.
Tervünkben visszaállítottuk a zsinagóga egykori tagozatait és a tetőszerkezetét és kívülről fehérre festettük a tömegét. Rekonstruáltuk és egyetlen, 4 méter magas fallal kerítettük körbe az eredeti kontúrok szerint épült kertet. A fal az új telekkontúrig felvastagszik és mindazon funkciókat foglalja magába, amelyek nem méltók sem az egykori zsinagóga épületéhez, sem annak kertjéhez – ebből az épületrészből mindössze két szűk kivágaton keresztül pillantható meg a meglévő épülettömeg. A zsinagóga rejtettsége, a korlátozott érzékelés feszültsége fejezi ki a kert és a zsinagógaépület kettősének drámai erejét, s képes az emlékezés nem narratív, hanem elvont és egyéni átélésére.