Az emlékhelyet három, fizikai és szellemi értelemben is koncentrikus alakzatba rendeződő szerkezetben képzeltük el. E rétegek egymástól függetlenül is működnek, ám egymást erősítő hatásuk is feltételezhető. A fákkal sűrűn beültetett park árnyékos, jó mikroklímájú tér lehet, amely körben a 20 méter átmérőjű, s így több, mint 60 méter hosszú ülőfelülettel rendelkező paddal válhat vonzó, találkozásra, pihenésre vagy épp olvasásra felkeresett hellyé. E kert akkor válhat az emlékezet tényleges terévé, ha ott az emlékezés személyes aktusán túl közösségi vetülete is megjelenik. Ezért a gyűrű alakú pad olyan belső tisztást jelöl ki, amelyben spontán vagy szervezett közösségi vagy irodalmi események, slam poetry-alkalmak tarthatók, Ottliktól akár függetlenül, de az irodalommal szoros kapcsolatban. Ottlik nevét, életrajzi adatait feltüntetni nem kívántuk, azok sokkal inkább a hivatalos, semmint a személyes emlékezet attribútumai lennének. Ugyanakkor a gyűrű alakú betonpadon sugárirányban megjelennek azok a földrajzi nevek, amelyek az Ottlik-regényekben előfordulnak, irányba állva az adott hely felé mutatva. Míg a helységnevek a betonfelületbe martan, addig a budai utcanevek réz intarziás kivitelben készülnek, az Iskola a határon leírt helyei után, a posztumusz mű, a Buda kimondott fontos és szimbolikus helyszíneire. Az írások, a szöveg-szövetek földrajzi elnevezései szándékunk szerint egyszerre reprezentálják az ottliki szövegek világát és egyszerre hívják elő a látogató, arra járó személyes emlékeit.