Későbbi több éves munkánk alapja lett ez a 2009 őszén megnyert országos tervpályázat. A soproni Várkerület szépsége, hogy csaknem fél kilométeres hossza folyamatosan változó metszeteket, folyamatosan változó térbeli viszonyokat teremt, mindezt a Várkörút részeként annak lendületével, nagyvonalúságával. Ez a kettősség, tehát a hosszirányú lendület és a keresztirányú változatosság kettőssége a legnagyobb érték, amelyet pályaművünkkel kiemelni, kihangsúlyozni szerettünk volna. Nagyvonalú és egységes térszerkezetben gondolkodtunk, nagyvonalúság alatt az áttekinthetőséget és az egységes szerkezeti felfogást értve. A Várkerület bármely pontján állva tudjuk, érezzük, hogy e terület részén vagyunk. Olyan térszerkezeti hálót alakítottunk ki, amely leginkább a kotta vonalaihoz hasonlóan rendezi a téri elemeket (zöldfelületeket, burkolati osztásokat, térbútorokat, stb.). Ahogy a kotta vonalaiba bekerülő hangjegyek, itt ezek az elemek szólaltatják meg a koncepciót, teszik egységessé, mégis minden pontos egyedivé azt. Rendszerünk éppúgy funkcionális, kifejti az említett kettősségben lévő lehetoségeket, ugyanakkor emblematikus, identitást adni tudó egésszé állhat össze.