A váci művelődési ház 1976-ban átadott épülete a kor építészeti lenyomata. Az épület nagyvonalú tömegformálási koncepciója a belső térszervezésben és a részletekben már nem érhető tetten. A ma látható művelődési központ távol áll a modernizmus funkcionális tisztaságától, műszakilag elavult, felújításra és megújításra szorul. Az épület funkciójából adódó túlzó léptéke, öntörvényű telepítése, az épített és parki környezet komplex kontextusának háttérbe szorítása okozza a legnagyobb feszültséget. A javaslatunkban megfogalmazott hozzáépítések alapkoncepciója a művelődési ház szabadonálló tömegének kontextushoz igazítása, az épületet körülvevő közterek szükséges térfalainak megteremtése, a különböző bizonytalan helyzetek rendezése, a meglévő beépítés „elvarrása”. Az új könyvtári épület a főúttól eltávolodva, a művelődési ház tömege mögött kapott helyet. Pozíciójának több fontos előnye is van: a forgalomtól hátrahúzódva intimebb, csendesebb helyzetben alakítja ki a könyvtári funkciót és a parkkal való vizuális és téri kapcsolatra is lehetőség nyílik. A bővítésként megfogalmazott új épület a művelődési ház belső udvarok köré szervezett földszinti tömegét építi tovább, átvéve eszközkészletét, de annak rendszeréből kilép, és a meglévő épülettől ellépve, távolságot tartva, egy új különálló épületrészként alkot a park mentén folytonos térfalat.