The Archeology of Spaces
2019
Pályázat a 17. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában rendezendő kiállítás kurátori megbízatására
A pályázó kurátor: Szabó Levente DLA
A kiállításon bemutatandó projekt alkotója: a BME Építészmérnöki Kar, Középülettervezési Tanszék alkotócsoportja
A projekt alkotói: Biri Balázs, Breuer Anna, Major Zoltán, Polgárdi Ákos
A módosított, második fordulós pályázati anyag készítésében részt vettek: Kaknics Péter, Kovács Regina, Laczka Áron, Surján Borbála, Treszkai Anett, Zacher Bendegúz, Zöldi Sára
Az eredeti pályázatban közreműködtek továbbá: Balog Ákos, Dénes-Árvai Angéla, Hegymegi Júlia, Kolossváry Bernadett, Mihály Mirtill
A kiállítást megelőző egyetemi kurzus és az előkészítő közös gondolkodás résztvevői voltak a pályázat alkotóin túl továbbá: Beóka Balázs, Berzsák Barna, Bogáthy Zsolt, Csakurda Zoltán, Fehér Csilla, Gall Eszter, Gugi Anna, Győrfi Dániel, Jaczkó Stefánia, Kocsik Eszter, Kosztya Csilla, Könyves Tóth Piroska, Offra Flóra, Sipos Kornél, Schoblocher Edina, Siska Enikő, Szőke Gyöngyvér, Zöllner Zita építészhallgatók
Hashim Sarkis „How will we live together?” főkurátori kérdése széleskörű diskurzusra hívja a kiállítókat és a 17. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále látogatóit. Javaslatunk az épített örökséggel való együttélést, az egymásra rétegződő téri valóságok átélését emeli fókuszába, és a minderre történő reflexió szükségessége mellett érvel. Ezért az erről folytatott érdemi párbeszéd – a nyilvánosság különféle szintjein – koncepciónk központi eleme. Általános a felvetés, de konkrét a téma és átélhetően valóságossá tehető maga a kiállítási helyszín.
A budavári egykori nagy középületek sorának jelenleg folyó, ellentmondásokban gazdag újraépítéseit e szimbolikus magyarországi helyszínen aktualitásokként tekintjük, melyeket korábbi évtizedek kimagasló színvonalú vári épületeinek és koncepcióinak reflektorfényében érdemes értékelnünk.
Kivételesen jó helyszíne a konkrét téma és az általános felvetés bemutatásának a Magyarországot Velencében reprezentáló – számos építési periódus után afféle téri-idő kollázsként előttünk álló – magyar kiállítási pavilon, amelyben installációnk segítségével testközeli, érzéki élményként élhető át az építészet rétegzettségének emlékezetalakító jelentősége és ereje. A velencei magyar pavilon épületén és a Budai Várnegyed kiválasztott 3×4 példáján keresztül az építészet rétegzettségének, annak mindenkori újraértelmezésének kulturális jelentőségére hívjuk fel a figyelmet, állásfoglalásra késztetve, s nem kész állásfoglalással várva a látogatót.
