A soproni Széchenyi tér a belvárost körülölelő térláncolat legnagyobb eleme. Egyszerre gyűjtő- és kiindulópont, városszerkezeti pozícióját tekintve városi tér, használata alapján inkább zöldfelület, park. Az évszázadok során folyamatosan alakult a társadalmi, természeti és kulturális viszonyoknak megfelelően, jelenlegi állapotában azonban csak árnyéka egykori önmagának. A megújuló Széchenyi térre, mint részben burkolt, utakkal átszőtt, teresedésekkel tagolt, de mindenek előtt jelentős mértékben zöld felületre gondolunk, amely átmenetet képez a köztér és a park között, vegyítve e két városi minőség elemeit és előnyeit. Javaslatunkban a Széchenyi teret határoló térfalak menti gyalogoszónákat – a Várkerület folytatásaként – kiszélesítjük, így a Várkerület városépítészeti-városszerkezeti egységéhez kapcsolódik. A tér elnyújtott alakját a belső elrendezés keresztirányú tagolása osztja. A terv tiszteletben tartja a két meglévő emlékmű (Széchenyi tér és Hűségzászló) dominanciáját, de a megújuló, tengelyesen szimmetrikus térstruktúrával teremt azoknak újfajta keretet.