Egyszerűségben rejlő gazdagság. Erő és a megújulás képessége. Hétköznapiság és ünnep egyszerre. Hagyomány és progresszió. Lokalitás és egyetemes érvényesség.

A Református Egyetemváros pályázati felhívásának különlegessége annak komplexitásában áll: egyszerre motivált bennünket a cél, hogy a református hagyományokhoz méltó, az egyház egyik legnagyobb új közintézménye jöjjön létre úgy, hogy ugyanakkor adjon választ arra a különleges urbanisztikai kontextusra is, amelyet a meglévő épület, az Üllői úti foghíj és a Markusovszky tér együttese legalább annyira fémjelez, mint a nagy hagyományú Ráday utcai egyházi épület közelsége. Mindezeken túl térszervezési értelemben alapvető célunk volt, hogy az egyetem úgy legyen korszerű belső téri világot magából sugárzó, hogy az az időtállóságot, az örökérvényűt is képessé váljon kifejezni.

Pályaművünkben a beépítést és a főbb térszervezési egységek elhelyezését, egymáshoz képest megfogalmazott viszonyát az alábbi szempontok egységes kezelése, harmóniájuk megteremtése motiválta, alakította:

• Az egykori dohányraktár-épület értékeinek átmentése. A meglévő, egykori dohányraktár épületének téri integrációja az új kompozícióba nem csupán annak védettsége, vagy a meglévő terek fenntartható újrahasznosítása szempontjából rendkívüli jelentőségű az egyetemváros születő új téri világában, de azért is, mert ennek az ódon épületnek az atmoszférája, az időt magán hordozó anyagi valósága alapvetően képes meghatározni az új egyetem hangulatát, karakterét is. Ezért számunkra evidens volt, hogy annyit meg kell tartani az épületből, amennyit csak ésszerűen lehetséges. Emiatt a két beforduló rövid szárnyat bontottuk csak el, valamint az utólagos ráépítéseket, belső válaszfalakat és a tűzfalat, minden mást hasznosítottunk. A meglévő épülethez úgy csatlakoztunk, hogy azokon a helyeken, ahol beforduló szárnyait elbontottuk, ott az új szövet “hozzátapad” a régihez, befoltozza a keletkezett “sebet”, ott azonban, ahol most az U-alakú épület öblében a tér felőli homlokzat akként viselkedik, belső homlokzatként igyekeztünk megmutatni, érvényesülni hagyni azt a továbbiakban is.
• Városképi megfontolások: a téri hangsúlyok alkalmazása. Úgy gondoljuk, hogy míg a tér felé a minél alacsonyabb tömeg, addig mind az Üllői út, mind a kollégium felőli sarok esetében a toronyszerű kiemelés, téri hangsúly a kívánatos. Az Üllői út felől ez biztosítja a nagyléptékű közintézmény rangjához méltó megjelenését, a Ráday utca felé eső másik végén alkalmazott téri hangsúly pedig egyfajta keretbe foglalását jelenti a “kígyózó” épülettömeg két végének.
• A Markusovszky térrel való intenzív kapcsolat. A tömegalakítási koncepciónk alapvetése volt, hogy a jelenleg U-alakú volt dohányraktár öblébe kerülő tömeg-kiegészítés a lehető legalacsonyabb legyen, így egyfajta lelépcsőzést tegyen lehetővé metszetében a meglévő Kinizsi utcai szárnytól a tér irányába. Ez nem csak kedvezőbb tér- és térfal-arányokhoz vezet, hanem az alacsonyabb tömeg tetején – kiegészítve a parkot – az egyetem saját belső tanulási táját szabadtéren folytató teraszát, zöldtetejét tudtuk létrehozni. A belső terek parkkal való vizuális kapcsolata mellett a lehető legtöbb téri kapcsolat megvalósítására is törekedtünk. A főbejáratnak az L-alakú beépítés “hónaljában” való súlyponti elhelyezése mellett a beépítés két szélén alternatív bejáratok kapnak helyet.
• Igazodás a szomszédos épületekhez. Mind a Kinizsi utcai, mind az Üllői úti homlokzatok esetében igyekeztünk a meglévő épületekhez úgy csatlakozni, hogy a párkánymagasságokat lényegében tartsuk. Mindezt nem pusztán a szabályozás miatt, de amiatt is javasoljuk, hogy a sarki két épülettel együtt, azokkal összhangban, harmonikusan együtt élő városi szövet jöjjön létre ezen a helyen.
• A határokra kifeszülő beépítés. A két telket beépítésünk 100%-ban kihasználja, egyrészt azért mert ezt diktálja a szűkebb és tágabb környezet beépítéseinek morfológiája, de azért is, mert a nagy volumenű program így helyezhető el a területen úgy, hogy a belső tér helyenkénti fellazítására, a térszövet porózus kialakítására, azaz az élhető, izgalmas és inspiráló tanulási környezet megvalósítására maradjon lehetőség az épületen belül.
• Tanulási tájak láncolata. E fellazításokat, mint tanulási terek láncolatát képzeltük el, amelyek különféle típusúak: a teljes épületmagasságot átszelő kürtőktől, hasítékoktól elkezdve a csak 2-3 szintet összekötő kisebb légterekig terjed kialakításuk, és a teljes épületet szervező közlekedőrendszerre vannak felfűzve.
• A tornaterem mint közösségi tér optimális helyzete. A tervezési program legnagyobb volumenű terének véleményünk szerint egyszerre érdemes rejtve maradni, nem foglalva az értékes terepszint feletti területeket más, homlokzati kapcsolatot inkább igénylő helyiségektől. Ugyanakkor van annyira jelentős funkció (hisz nem csak sporteseményeknek, de a különféle rendezvényeknek, ünnepi alkalmaknak is reprezentatív tere lehet), hogy nem érdemes teljesen elrejteni sem. A magassági értelemben ⅔ részben a térszint alá pozícionálásával izgalmas át- és lelátások alakulnak ki mind a tér, mind az egyetem belső tereinek irányából, meghagyva annak az esélyét, hogy a campus valóban legfontosabb nagy közösségi terévé váljon, ugyanakkor sportolói- és közönségforgalmi megközelítése is nagyvonalúan megoldható maradt.
• Világos téri hierarchia megfogalmazása. A térszervezéssel egyrészt arra törekedtünk, hogy a campus két egysége (kara és intézete) – azok nyilvánvaló szinergikus működése mellett – jól elkülönülten szerveződjenek: míg az ÁJK a meglévő épülethez csatlakozó, az Üllői útra is kiforduló északi szárnyba koncentrálódik, addig a PE Egység a meglévő épülethez csatlakozó déli, Ráday utca felőli szárnyba. Másrészt lényeges elvünk volt a vertikális térszervezés logikája: az alsóbb szinteken (a -1 pinceszinten, a földszinten és az 1. emeleten) a nagyobb közönségforgalmi terek, feljebb (a 2. és 3. szinteken) a hallgatók oktatási és közösségi terei, s legfelül (a 4. és 5. szinteken) a tanszéki, elsősorban oktatói-kutatói használatú terek helyezkednek el.