Alapvető koncepciónk volt, hogy ezen a rendkívül forgalmas, ugyanakkor építészetileg neutrális helyen olyan épületegyüttes jöjjön létre, mely sajátos ikonként, szoborszerű formálásával meghatározó sarokpontjává válhat a tágabb értelmű jövőbeni területfejlesztéseknek. A mintegy 32 ezer m2 térszín feletti bruttó beépítést három épületre bontottuk, amelyek egyedi hangulatú belső udvart ölelnek körül. Az épületek megformálását az udvar körül történő „forgásuk” határozta meg: így törtvonalú, dinamikus formák jöttek létre. Az udvar formálása absztrakt, hiszen közel a körúthoz, annak forgalmához egy építettebb, inkább udvarszerű kert illett. Az épületek bár különállóak, de kapcsolatuk nyilvánvaló: a homlokzati- és tetősíkok finom törésekkel artikulálódnak az egyes épületeken belül – ugyanakkor folytatódó, folyamatos vonalaik, síkjaik az épületek közötti egyértelmű összetartozást biztosítják. Ez egy olyan dinamikát is ad az együttesnek, ami (kissé spirálszerűen) az első, legalacsonyabb épülettől indulva jut el a harmadik, a legmagasabb – az együttest befejező, sarki pozíciójú épületig. A formálást erősíti az anyagkezelés is. A homlokzatok szürkés színű, ferde szögben dörzsölt vakolatot kaptak, amely a nyílászárók és a parapetüveg-burkolatok szürkés világával a koncepció homogenitását, erejét hangsúlyozzák.

Bujdosó Győző: Gondolatok a Népliget Center Irodaházról, RÉGI-ÚJ MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZET 2010/3

Haba Péter: Térörvény, Népliget Center Irodaház Ferencvárosban, OCTOGON 2010/4

Jánosi András: Kősziklák körében, A Népliget Center irodakomplexum, ATRIUM 2010/2

Tomay Tamás:
 A Népliget Center nyomán, ÉPÍTÉSZFÓRUM 2011