Építészeti koncepció

A tervezett Gyűjteményi Központ a debreceni Nagyerdőbe kerülő Kiállítóépület mellett a természettudományos kutatások új bázisa lesz. Egyetlen tudásközpontban összpontosul majd a gyűjteményi, kutatási, oktatási és digitalizálási központ. Az új tudásközpont otthont ad a gyűjteménynek és a hozzá kapcsolódó kutatásnak, ugyanakkor a látványtárak és különböző előadók a külső látogatók felé is kinyitják az intézményt. Így a tervezett épület alapvetően kettős funkciót tölt be: a gyűjteménynek otthont adó kutatóbázis és a külső látogatók felé is nyitott oktatási tudásközpont is lesz egyben.

Ennek megfelelő építészeti elgondolásunk alapja: az épület egyszerre kíván szigorúan szerkesztett, racionális munkahely, valamint a raktártechnológiát professzionális módon kiszolgáló terek sorozata lenni egyfelől, és egyszerre célja, hogy látványos, izgalmas és élményszerűen bejárható tereket hozzon létre a látogatók számára. Meggyőződésünk, hogy e kettősség teheti különlegessé, akár regionális jelentőségűvé ezt az intézményt, ezért pályázat legnagyobb kihívása ennek a kettős használatnak való megfelelés és a két használat megfelelő arányának kialakítása.

Koncepciónk alapvetéseit az alábbi főbb pontokban foglaltuk össze:

1. Oldott tömegű épület: a nagyméretű programot több, kisebb léptékű épületszárnyban helyeztük el, amely tagolt kompozíciót eredményezett. A különböző tömegek segítségével az épület körül eltérő funkciójú kertrészek alakulnak ki: előtér, közönségforgalmi parkoló és üzemi feltöltés, dolgozói parkoló és hátsó kert, megtartva és kiemelve az épület középület-jellegét, főbejáratának és közönségforgalmi tereinek rangját.
2. Kompakt kialakítás és mértéktartó racionalitás: az épület kialakításánál a gazdaságos, racionális térszervezésre törekedtünk, amely elsősorban egy professzionális kutatási központhoz illeszkedően technológia-vezérelt, és csak a legfontosabb, szélesebb közönség által is látogatott helyeken válik nagyvonalúvá, egyedivé. A kutatóbázis és a tudásközpont összemetsződéseiként értelmezhető látványtárak és egyéb közönségforgalmi terek koncentrálása két szinten, az épület szívében történik.
3. Az épületegyüttes zöld központja: a különböző épületszárnyak, és a földszint ill. az alagsor esetében a közönségforgalmi terek koncentrálása, rendezése az épület közepén kialakított, intenzív zöld átrium és azt körülvevő körbejárható aula köré az egész térszervezés kulcsmotívuma. Az átriumudvar afféle zöld oázisként szervezi a központi közlekedőtereket, ugyanakkor az két főtömeg udvar felé néző zöldhomlokzata is – annak klimatikus hatásain túl – erre erősít rá.
4. Természetes anyagok és fenntartható kialakítás: a lehetőségek mértékéig törekedtünk természetes építőanyagokat, minimális helyszíni élőmunkát megkövetelő munkafázisok, megújuló energiaforrások és korszerű gépészeti rendszerek alkalmazására. Így pl. az előregyártott vasbeton szerkezetek mellett a homlokzaton a helyi agyagos földet felhasználó csömöszölt beton paneleket terveztünk, utalva az egykori közeli téglagyár emlékezetére, de a természettudományi rendeltetésre is.
5. Tiszta funkcionális rendszer: a közönségforgalmi, illetve raktározási és kutatási területeket egyértelmű szétválasztottuk. A különböző raktárak és kisebb egységek szervezése jól lehatárolható önálló blokkokba kerültek, igazodva e tércsoportok különféle igényeihez (belmagasság, térkapcsolat, természetes megvilágítás, stb.).