„Jöjjön és játsszon nekünk a hegedűjén, s akkor nem történhet velünk semmi rossz!” 

– Walter Gropius levele Weininger Andornak, 1925

A lipcsei könyvvásár magyar standjának szellemi hátterét a Bauhaus közelgő centenáriuma határozta meg. A századikat megelőző “99.” évfordulót a pavilonban nem valamely közvetlen formai utalással, sokkal inkább közvetett módon szerettük volna kifejezni úgy, hogy a tér a kiállított könyvekről, és az olvasókról szóljon elsősorban. Koncepciónkban a Bauhausra oly jellemző összművészeti (Gesamtkunstwerk) megközelítéssel éltünk és erős atmoszférájú, élményszerű, egyedi olvasóteret szerettünk volna megfogalmazni a könyvvásár zsúfolt, a legtöbb megjelenés esetében standardizált és kommerciális közegében. Lényegében a vásári környezetre jellemző helyzetek inverzére tettünk javaslatot. A belső téri atmoszférát – a kézenfekvő kortárs építészeti kapcsolódási pontokon túl – a Bauhaushoz kötődő, textilekkel határolt, azok mobil, könnyed, áramló tereket alkotó használatát szépen illusztráló példák is inspirálták, mint a Ludwig Mies van der Rohe és Lilly Reich tervezett „Café
 Samt & Seide“, amely a német selyemipar kiállítási pavilonjaként épült meg 1927-ben Berlinben. Miesnek – aki 1930-tól 1933-ig vezette a Bauhaust – ebben a tervében a használt textilanyag sajátszerűsége – annak könnyedsége, folyamatos libbenése, áttetszősége és flexibilitása – erősíti a számos tervében kikísérletezett áramló terek paradigmaváltó jelentőségű koncepcióját, melyet megidézni szerettünk volna a lipcsei kiállítási térben. A társművészeti ágak együttes megjelenése és egymásra hatásra éppúgy a Bauhaus sajátossága volt, mint annak a magyar művészeti élettel való felemelően intenzív kapcsolata és kölcsönhatása. Ez utóbbit erősíti a koncepció mottójául választott Walter Gropius-idézet. A Bauhaus egyik alapítója a magyarországi Bauhaus meghatározó képviselőjét, Weininger Andort 1925-ben írt bensőséges hangú levelében arra bíztatta, hogy térjen vissza Dessauba, s vegyen részt az iskola művészeti életében. E levél általunk mottóként használt – s a pavilon hosszfala előtti függönyön megjelenített – zárómondata elsődlegesen a Bauhaus nemzetközi fősodra és a magyar résztvevők közötti szoros, szimbiotikus kapcsolatrendszert szimbolizálta.

Designisso: A magyar pavilon 2018-as Lipcsei Könyvvásáron

Farkas-Zentai Lili: Átlátszó „függönyfal”, intim enteriőr

Építészfórum: Bauhaus inspirálta stand a Lipcsei Könyvvásáron

Székely Örs: Függönyből húzott menedékház, Magyar Narancs

Szegő György: Lipcsei Könyvvásár 2018, Magyar Építőművészet