Az 5 évente megrendezett kiállítás installációjának elemeinek (a szimmetrikus térstruktúrát átértelmező belógatott függönyöknek és az égetett kerámia falazóblokkból készült posztamenseknek) a konzisztens világa kívánt egységes foglalatot teremteni a szerteágazó kiállítási tárgyak sorozatának. A belső terekbe épített, szárazon rakott nyerstégla posztamensek és a transzparens függönygyűrűk kettősével a szándékunk egyrészt e végletes anyaghasználati kettősségből származó jótékony feszültséggel való kísérletezés, másrészt a függönygyűrűkön belül és kívül eső teremrészek, termek egymást ellenpontozó lineáris füzérének létrehozása, amely felülírja a belső terek szokott térstruktúráját.

A kiállítás a Műcsarnok térrendszerét három függöny konstrukció elhelyezésével szervezi újra, írja át. A szimmetrikus, enfilade-térsort a függönyök hol összekötik, hol szétválasztják, a látogató egyszer a függönyök által bezárt tereken belül, egyszer azokon kívül van, ez az állandó váltakozás biztosítja kiállítás dinamikáját. Az így létrejövő lineáris térstruktúrára kerülnek felfűzésre a kiállítás tematikus terei. Ezek sorrendben a következők: elhunyt mesterek, üvegművészet, formatervezés, grafika, belsőépítészet, ötvösség, fazekasság, textil, poszt-indusztriális design, majd animáció.

A kiállítás elején egy üres teremrész fogadja a látogatókat, teret adva a várakozásnak, információ gyűjtésnek, a ráhangolódásnak. A térstruktúra közepén helyezkednek el a kurátor által kijelölt kulcstárgyak az apszisban, amely tér a kurátori kategóriákat egyben teszi érthetővé a látogatók számára a kiállítási útvonal felénél. Ezek a terek lehetőséget adnak a látogatók számára a lepihenésre, megállásra, továbbá csoportos foglalkoztatások, tárlatvezetések, előadások rendezésére is alkalmasak.

A szalonon kiállításra kerülő műtárgyak sokszínűsége miatt alapvetés volt egy neutrális posztamensrendszer megtervezése, mely egyszerre képes összefogóan kezelni az összes különböző műtárgyat. Így került kiválasztásra a nagyméretű üreges vázkerámia falazóblokk, amelyből vágás, faragás nélkül készül el az összes posztamens. A teremrészekben egy, helyenként két darab posztamensen kap helyet az összes nem függesztett vagy falra kerülő műtárgy.

A kiállítás nyitvatartása alatt a portikusz rekonstrukciója miatt megépülő építési állványon megjelenő molinó szándékunk szerint a belső függönystruktúrával rokon, így a belső téri kiállítás városi léptékű előrevetítése.

Winkler Márk: Közös Tér – II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon, Építészfórum, 2022/05/30

Virtuális séta