Történeti kuriózum a hetedik kerületben a lakásokkal egybeépített hajdan volt kádfürdő épülete. A historizáló bérház az átalakításokat, emeletráépítéseket követően többek között gőzmosodaként is működött, az évtizedes elhanyagoltság során mára azonban veszélyes műszaki állapotba került. A rekonstrukció célja az épület karakterének, értékes történeti elemeinek – mint a belső udvart lefedő acélszerkezetű üvegtetőnek, a főlépcsőház és a központi csarnoktér kerámia és kő díszítéseinek, valamint az alsó szintek homlokzati tégla architektúrájának – megőrzése és helyreállítása mellett egy jól használható, mai irodaépület beillesztése a pesti városszövetbe. A földszinten bár és recepció nyílik portálsorral az utcára, innen lépcső vezet az étterem fogyasztóterébe, a földszinttel egybenyitott boltozatos pincébe. A földszinti recepción túl az épület kétszintes központi aulatere tárul fel, mely köré az irodaterek szerveződnek. Az emeleti szinteken irodaszárnyak helyezkednek el a belső udvar körül, függőfolyosóról megközelíthetően. Az udvari szárnyakat zöldtető fedi, az utcai traktust az eredeti párkány- és gerincmagasságot követő magastető. A homlokzat a ház történeti rétegződését tükrözi: az építéskori portálozott földszintet és a műemléki elvek szerint helyreállított első-második emeleti díszes téglaarchitektúrát hangsúlyos, XIX. századi párkány zárja. A felette lévő két szintnyi utólagos ráépítést átformáló tárgyszerű megfogalmazás az alsó rész történeti értékeit emeli ki: szerkesztése kortárs, anyaghasználata az épületbelső gazdag geometrikus díszítését idéző kerámiaburkolat és színezett nemesvakolat kombinációja.