A református nemesi családban született Kölcsey Ferenc (1790, Sződemeter – 1838, Szatmárcseke) 1815-ben költözött Szatmárcsekére, és itt írta a Himnuszt 1823. január 22-én, melynek emlékére 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját. Tervünk egyszerre kíván alkalmazkodni Szatmárcseke léptékéhez, az összetett tervezési program sokszínűségéhez, továbbá a tervezett nemzeti emlékhely jelentőségéhez és méltóságához.

A koncepciónk kettős törekvése: egyszerre a helyen arányos léptékű, túlzásoktól mentes kontextus megteremtése, ugyanakkor a magyarság identitásához generációk óta hozzátartozó nemzeti imádság születési helyének emblematikus, a helyi és regionális karakterekből álló építészeti gesztusokkal történő megjelölése.

A beépítési javaslatunk ezért a tervezési programot több tömegre bontva, a település morfológiájába illeszkedve idézi meg az egykor itt állt Kölcsey-kúria tömegét és alakít ki változatos beltéri és kültéri közösségi tereket, kerteket.

A tervünket az alábbi alapvetések határozzák meg:

– Az egykori kúria épület szabadonálló beépítésének megidézése az emlékkiállításnak helyet adó új emlék-épülettel.

– Az új Himnusz emlékmű kialakítása nem különálló képzőművészeti alkotásként, hanem az épületegyüttesbe integrált építészeti és tipográfiai megoldásokkal. A kiállítási koncepciót erősítő építészeti terek kialakítása.

– Tiszta, funkcionális szétválasztás: a tervezési program elhelyezése három különálló, a település szövetéhez igazodó léptékű tömegben: az út felé helyezett közösségi ház, a központi kiállítótér és a hátsó rendezvényház épületeinek hármasságában.

– A térségre jellemző anyaghasználat: a vakolt, cseréppel fedett, egyszerű tömegű hosszanti épületek és az egykori harangláb, valamint a csónakos fejfák karakterét idéző fekete fazsindely burkolatos központi tömeg.