Bán Ferenc építészeti munkássága sajátos helyet foglal el az elmúlt fél évszázad hazai építészetében. Munkái egyszerre öntörvényűek, mégis magukon hordozzák azokat a hatásokat, amelyek a tervezés korára jellemzőek voltak, ám a hazai mainstream irányzatokba nem, vagy csak ritkán illeszthetők. Csaknem mindegyik terve és épülete a tévedés kockázatát is vállaló, invenciózus kísérlet. Építészetének különlegessége az az asszociációs képesség, amely szabad átjárást enged meg akár egyetlen művön belül is szikár struktúrák, archetipikus vagy geometriai formai adaptációk vagy éppen organikus, természeti analógiák között. Koncepciói sosem tisztán építészeti gyökerűek, mindig áthatja azokat egyfajta képzőművészeti, gyakran szoborszerű, plasztikus formálást eredményező gondolkodásmód. A könyv az életmű főbb állomásainak és tendenciáinak bemutatására és rekonstrukciójára tesz kísérletet.

Balázs Mihály: Személyes gondolatok: Bán Ferenc kiállításának megnyitójára és a róla készült monográfia bemutatójára, OCTOGON 2015/7

Götz Eszter: A gödörből kilátott: Szabó Levente: Bán Ferenc építészete, MAGYAR NARANCS 2015/47

Turányi Gábor: Egy (szép) könyv az építészetről, METSZET 2016/09-10