A ház összefogott, kompakt alaprajzi kialakítása az Engadin-völgy hagyományos épületeinek zárt, befelé forduló tipológiai rendszerét követi, a belső terekben azonban az intenzív térkapcsolatok és a transzparencia kapnakhangsúlyt. A fenti kettősséget a tartószerkezeti rendszer teszi lehetővé. A hosszú élettartamú belső tartószerkezetek minimalizálása miatt a lehető legszabadabban alakítható az épület belső téri világa. A tervezett ház emeletes kialakításával lehetővé vált, hogy a beépíthető terület völgyre merőleges irányultsága ellenére az épület összes fő helyisége a kedvező tájolás és kilátás irányába tudjon megnyílni. A bővítés esetére szabadon hagyott északnyugati füves terület, mint a napközi az úttól sövénnyel elválasztott, szélvédett előkertjeként használható. Az épületbe belépve feltárul az a galériás központi tér, a napköziotthon „nappalija”, amely köré a belső világ szerveződik. Ebből a téri orientációt segítő központi elosztó-térből nyílnak a legfontosabb helyiségek, ezáltal bizonyos értelemben a ház fókuszpontjaként is működik.