József Attila sírja

2005

Budapest, Fiumei úti sírkert, országos tervpályázat


Tervező: Szabó Levente
Munkatárs: Antal Máté


„Kívülről,
Kívülről tudják már,
Kívülről tudják már,
Kívülről tudják már,
Kívülről tudják már,
Az összes versem.”
(Bereményi Géza, József Attila, 1980. aug. 28.)

 

Az emlékezet egyfajta meditáció. József Attila esetében ez triviálisan a sorok, szavak, melyekkel átitatva életünk. Esterházy Péter gesztusa is meditációs folyamat volt, melynek során egyetlen lapra másolta le Ottlik Géza Iskola a határon-ját. A végeredmény nemcsak szöveg, nem is csak kép és végképp nem csak ornamens: a szöveggel, a szavakkal való eggyé-létel. Egy, ehhez a gesztushoz hasonló folyamat a koncepcióm lényege: a sírhoz való járulás megkerülhetetlenül a szövegeken keresztül történik, nem követ vagy virágot, hanem szavakat, sor-foszlányokat hozunk-viszünk. Az emlékművön lévő József Attila-töredékek, foszlányok olyan, gondosan kiválasztott szavak, szókapcsolatok, melyek az olvasóban önkéntelenül a folytatást, illetve más verssorokra való asszociációkat hívnak elő, ráadásul a sírnál előhívott szavak, sorok új és új jelentéstartalommal gazdagodnának. Így épül majd a sír, az emlék, imaginárius értelemben, a sírnál állva némán vagy félhangosan, hangosan elmondott sorok így építik ezt a nagyon is és kicsit sem valós emlékművet.