Gettó emlékmű

2024

Gettó emlékmű, Budapest VII.


Megrendelő: Erzsébetváros Önkormányzata
Generáltervező: Hetedik Műterem Kft.
A 2023-2024-ben megvalósuló mű tervezői: Szabó Levente, Biri Balázs, Rátgéber László
A 2021-es tervpályázat tervezői: Szabó Levente, Biri Balázs, Breuer Anna, Surján Borbála, Szilágyi Szabolcs
Grafika, tipográfia: Polgárdi Ákos
Betonelemek: VPI Beton
Helyszíni kivitelezés: Kőművészet Kft.


Az 1944. november 29-én kiadott rendelet alapján a pesti gettót 1944. december 10-én zárták le. Határa legtöbbször egymáshoz kapcsolódó tűzfalakból állt, pár helyen a meglévő kerítéseket felhasználó, belső udvart elválasztó falként jelent meg, az utcákon pedig fa palánkokként. A lezárt 0,3 km2-es területén több mint 70 000 ember élt összezsúfolva. Felszabadításakor, 1945. január 18-án az utcákon és a Klauzál téren kb. 3000 temetetlen holttest feküdt. A felszabadítás után az áldozatokat ideiglenesen a gettó zöldterületein, egy részüket a Klauzál téren három kisebb tömegsírban temették el. A holttesteket később exhumálták, és a Salgótarjáni úti temetőbe szállították. 2881 holttestet (1140 név szerint ismert áldozatot) a Dohány utcai zsinagóga udvarán, 24 közös sírba helyeztek, mely mára az egyetlen gettón belüli tömegsírként tanúskodik a vészkorszakról.

Az emlékműnek két, egymással szorosan összefüggő eleme és helyszíne van, illetve lesz. Az egyik magának az egykori gettónak a közterületi lehatárolása, az eddig a kollektív tudat számára aligha létező határvonalának előhívása. A másik a gettó egykori legnagyobb terén, központjában, az egykori tömegsírok közelében elhelyezett emlékhely.

Az egyetlen egykor valós, s ezért megjelölhető fizikai valóság a gettó határa, melynek „előhívása” szándékaink szerint segít elgondolhatóvá tenni – épp a térbeliség valóságát kínálva a történelmi tudás absztrakciója mellé – a bekövetkezett, egyszerre személyes, egykori családokat érintő, és egyszerre mindannyiunkhoz, magyarokhoz ma is kötődő közösségi tragédiát. A terület be- és kilépési pontjainál alig észrevehető jelek hálózata valósult meg. Mindösszesen 16 utcát szelt át az egykori határ. A 16 utcán átfutó egykori palánk helyén 16-16, összesen 32 db határt jelölő elemet helyeztünk el. A határokat megjelölő, 85 cm hosszú és 8 cm széles elemek színezett műkő anyagúak. Felületükbe süllyesztve 18 mm széles, 50 cm hosszú, 4 mm vastag bronz rúd jelöli az egykori határt, melyet savmart, kifestett szöveg egészít ki. Az határokat jelölő elemekből két típus készült, melyek az egyes utcák két-két járdafelületébe kerültek. Az egyik magyar-angol, a másik magyar-héber felirattal, egységesen a következő szöveggel: „A pesti gettó határa / 1944. XII. 10-1945. I. 18.”

A központi, pontszerű elem elhelyezésénél az 1944-es állapotot – erőteljes központ köré koncentrikusan ültetett fákkal alakított teret – vettük alapul. A központi elem az egykori tér központjába fog kerülni, mely az emlékműállítástól függetlenül megvalósuló, tervezett köztérépítészeti kialakítás egyik zöldfelületébe esik majd. Ez a pozíció így egyben a tér időbeli értelmezésére is kísérletet tesz, utal a traumatikus múlt valós téri környezetére, halvány emléknyomként megjelenítve annak egykori centrumát. A központi elem egy 226 cm átmérőjű, kör alaprajzú, 40 cm magas műkő korong, melynek alapterülete pontosan 4 m2. A korong felső felületében egyedi, szabálytalan elosztásban jelenik meg 3000 db, 18×18 mm-es, 4 mm vastag bronz lemez. A 4 m2 kifejezi és átélhetővé teszi a felfoghatatlan mértékben túlzsúfolt 0,3 km2 alapterületű gettóban az 1 emberre jutó átlagos terület nagyságát. A 3000 db bronz lemez pedig a felszabadításkor talált temetetlen áldozatok számosságára utal majd. A Klauzál téri emlékjel felszíne sajátos reliefként, absztrakt felületként jelenik meg az egykori tér fókuszában, a jelek sűrűsége a gettótérkép és az egykori tömegsírok térbeli elrendezésére is utal majd.